Dráfi Mátyás Kossuth-díjas

Két új taggal bővült a szlovákiai magyar Kossuth-díjasok szűk elitklubja: Duba Gyula író és Dráfi Mátyás színművész, a Komáromi Jókai Színház örökös tagja, a szlovákiai magyar színházművészet élő legendája március 14-én vette át az egyik legnagyobb presztízsű magyar állami kitüntetést a Budapesten, a Parlament kupolacsarnokában. A hivatalos indoklás szerint a 80 éves színművész „Magyarország számára kivételesen értékes művészi pályafutása, a magyar nyelv és kultúra megőrzését elkötelezetten szolgáló, a felvidéki magyarság művelődését meghatározó művészi munkája, a magyar színházművészet határokon átívelő népszerűsítése terén is példaadó előadói és vezetői tevékenysége elismeréseként” kapta meg a Kossuth-díjat.

Dráfi Mátyás Galántán született 1942. november 17-én. Édesanyja második házassága révén nevelőapja az a Lőrincz János lett, aki Pozsonyban megalakította a háború utáni első magyar színjátszó társulatot, a Déryné Színkört. Ezzel meg is pecsételte mostohafia sorsát.

1959-ben, érettségi után a fiatal tehetséget még Fellegi István, a Matesz alapító igazgatója szerződtette Komáromba. 1965-ben színészdiplomát szerzett a pozsonyi főiskolán, majd visszatért a színházához, melynek – néhány rövid időszaktól eltekintve – nyugdíjba vonulásáig tagja maradt. Két évad erejéig színházigazgatóként is kipróbálhatta magát: viharos időkben, viharos helyzetekben, 1969-től 1971-ig, a Thália Színpad megalakulásának idején vezette az intézményt.

Dráfi Mátyás színészként mindenevő, drámai és vígjátéki szerepek váltották egymást több mint hat évtizedes, gazdag szakmai pályája során. Volt Kreon, Benvolio, Madách Imre, Švejk, Kolhaas Mihály, Lucifer, Othello, Kubanek, Magellán, Coriolanus, Tiborc, Teleki László, Tevje, a tejesember, de volt Témüller, Báthori István, Anyucskin, Alfred Doolittle, Rettegi Fridolin, a Csárdáskirálynő Miskája, Kapor Ádám, Miller, Sári bíró, a Vén bakancsos…

Élete nagy része a komáromi társulatban telt el. Alkotói, közösségépítő tevékenysége mégsem maradt soha az intézmény falai között, hiszen színészi, rendezői munkája mellett hosszú évtizedeken át, és mind a mai napig jelentős feladatot vállal a Felvidék kulturális életének gazdagításában. Az 1980-as években a pozsonyi Színművészeti Főiskola oktatójaként is működött. Hangjátékok, verses és egyéb rádiós műsorok állandó közreműködője, kulturális műsorok műsorvezetője volt. Előadóművészként is népszerű. Több énekes, verses hanghordozója is megjelent (Dalok, sanzonok; Hazai csokor). 2001-ben néhány színésztársával, barátjával megalapította a Teátrum Színházi Polgári Társulást, azzal a céllal, hogy a Felvidék legkisebb falvaiba is elvigyék a színházat, és ezzel a magyar szót.

Tucatnyi szlovák és magyar filmben szerepelt. Láthatjuk őt az Ezeréves méhben, A szívrohamban, az Én népemben, a Tájképben, a Magyar passióban – vagy éppen a Milan Rastislav Štefánikról forgatott dokumentumfilmben.

Dráfi Mátyás munkásságát számos szakmai és közéleti díjjal ismerték el: Érdemes művész (1985), Jászai Mari-díj (2001), Egressy-díj (2003), Nyitott Európáért Díj (1998), a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettje (2006). A Határon Túli Magyar Színházak V. Fesztiválján megkapta a legjobb férfialakítás díját (1993), a Határon Túli Magyar Színházak X. Fesztiválján életműdíjjal jutalmazták (1998). Átvehette a Szlovák Köztársaság Kormányának Ezüstplakettjét (2002), a Szlovák Írószövetség Színházi Szekciójának Életműdíját (2005), a Pro Probitate – helytállásért díjat (2014), a Kulcsár Tibor-díjat (2015), a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét (2017), az Ex Libris Díjat (2019), a Hit és hűség díjat (2019). 2022 januárjában a Magyar Kultúra Lovagja címmel tüntették ki.

Az első Kossuth-díjakat 1948. március 14-én, az 1848-as forradalom centenáriumán adták át. A Magyarország legrangosabb művészeti-kulturális elismerésére javasolt személyekre az e célra létrehozott bizottság ajánlása alapján a kormány tesz előterjesztést, a díjakat a köztársasági elnök adományozza március 15. alkalmából.