Madarász József autodidakta festő szőnyi otthonának nappaliját műteremmé alakította, ahol álmaiból, emlékeiből és hétköznapjaiból merítve alkot portrékat, tájképeket, csendéleteket. Művészete a belső világából fakad, képei bensőséges hangulatot árasztanak, és már Mexikóig is eljutottak.
